Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-6 fő
Honlapcím: http://szabadulos-jatek.hu/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/eexithu/

Mikor legutóbb az E-Exit 1984 nevű szobájában jártunk, már akkor beharangozták nekünk a következő játékot, ami akkor még csak építés alatt állt és Heaven & Hell, vagyis Menny és Pokol névre hallgat. Már akkor felkeltette az érdeklődésünket, és fel is vettük a mindenképpen meglátogatandók listájára. Mikor később meg is nyitott, és megjelent a promóciós videója, az állam is leesett, és azonnal ki akartam volna próbálni, de a csapat nagy részének dolga volt, így a játék csúszott egészen mostanáig. Azt kell mondanom, megérte várni. No de ne rohanjunk ennyire előre!

Erre a szabadulásra két körben mentünk, méghozzá nem véletlenül. Első körben a jól bejáratott E-Exites csapattal játszottunk, vagyis Kristóffal, Tojcsival és Vikivel, majd miután kijöttünk és értékeltünk is, egyszerűen azt éreztem, hogy ide muszáj küldeni még egy kört, mert alig akartam elhinni a végeredményt, így bevetettem a hírhedt Sasy-Mazsi duót, akik mindenben képesek meglátni a szálkát, akkor is, ha mikroszkopikus. Melléjük csatlakozott Angyalunk, ami a Menny és Pokol felállásnál egyértelmű volt, és jött még újoncunk, Gerifield, így a második csapat is teljes lett.

A végeredmény persze eltért némiképp, első és ijedősebb csapat lévén a Csibe-Kristóf-Tojcsi-Viki négyessel 6 és fél perccel a játék vége előtt támadtunk fel, míg a Sasy-Mazsi-Angyal-Gerifield kvartettnek ez kicsit korábban sikerült, nekik 16 percük maradt hátra.

Mindannyian kiélveztük a játék minden egyes részletét, tény, mi talán egy fél fokkal jobban, mert a játék első 10 perce után mi elfelejtettünk mindenféle rekord- és egyéb kísérletet, és egyszerűen csak élveztük a játékot, és persze közben alaposan sikoltoztunk és nevettünk. A másik csapat is belendült néhány alkalommal, én kívülről nézhettem őket (ezért utólag és még egyszer köszönet), és néha határozottan nevettető volt egy-két reakciójuk.

Íme a videó, melynek egy korábbi, de meglehetősen hasonló verziója már az elején felkeltette az érdeklődésemet:

Ezen felül a történetünk se kutya, alább olvashattok egy részletet belőle:

Kielégíthetetlen vágyatok a túlvilági élet után talán ma bajba sodor titeket. Meg akartátok ismerni a mennyet és a poklot. Ehhez azonban, mint minden halandónak meg kellene halnotok. Szerencsések vagytok, ezúttal elég lesz az is, hogy ha hibernáljátok magatokat. Ahhoz azonban, hogy ezután a kaland után visszatérhessetek az életbe, újra kell élesztenetek magatokat. A defibrillátor egy óráig működik. Ha nem találjátok meg időben, örökre a pokolban maradhattok – vagy talán a mennyben…

Akkor lássuk is, miért kellett ide két csapat, mi volt az, amiért nem mertem kirakni egyetlen csapat véleményét!

Játékmester

4,5	5	4,5	4,5

4	4,5	4,5	5

Játékmesterünket már ismertük egy ideje, hiszen az első Heaven & Hell játék előtt is már vagy négy alkalommal jártunk náluk. Egy dolgot viszont még mindig nehezményezünk kicsit, az pedig az, hogy a történetünket magunk olvassuk el, és nem a játékmesterünk adja elő nekünk. Ez előtt a játék előtt viszont még egy videót is megtekinthettünk, ez valamennyire feledtette velünk a történetolvasást, de sajnos nem teljesen.
Ettől eltekintve az úriember értette a dolgát, kedvesen, nyitottan állt hozzánk, szódavízzel is kínált bennünket (Gerifield vágta rá viccesen egyből az értékelésnél: „Nálam egyszerű, 5, mert kaptam szódát. Engem könnyű megvenni.”), érthetően mondta el a dolgokat, nem nyújtotta feleslegesen a játék előtti szabályrészletezést, és a játék alatt is teljesen jól felismerte, hogy mikor kél el egy apróbb segítség, és a segítségnyújtásban is igyekezett árnyalni, amikor lehetett.

Flow

5	5	5	5

5	5	5	5

A szoba hangulata, a feladatok sűrűsége és milyensége tökéletesen le tudja kötni a tapasztaltabb csapatokat is. Alig tudnék mondani olyan pillanatot, amikor csak néztem ki a fejemből, vagy ha akadt is ilyen, rögtön lekötötte a figyelmem egy látványelem, amit addig még nem vettem észre. A környezet, ahogy kialakították, gyönyörűen képes előidézni azokat az érzelmeket, melyeket ilyen esetben hangulatos átélni. Hogy Viki szavaival éljek: „A pokolban fostál, a mennyben meg örültél.” Az adrenalinlöket, amit néha egy-egy motívumával kiváltott a játék, fantasztikusan jól fenntartotta a folyamatot, az ember szinte alig esett ki a sodrásból, húzott minket magával a játék végig. Erre csak annyit tudok mondani, hogy: VÉGRE!

Story

5	5	5	5

5	4,5	5	5

A történetet nem spilázták túl, Kristófnak különösen tetszett, hogy nem csak egyszerűen meghalunk, hanem hibernálnak minket, és a szobán is tökéletesen érzékeltették a folyamatot, a „halálunk különböző állomásait”, ráadásul nem mindennapi díszlettel. Mazsi adott egy fél ponttal kevesebbet a maximumnál, azt is azzal indokolta, hogy a játék előtt levetített videó – hogy az ő kifejezésével éljek – fájt neki. Persze, nem profi színész- és operatőrmunka, de a hangulatot kellőképp megalapozza, így szerintem teljesen megfelel a célnak.

Nehézség

5	5	5	5

4	4	5	4,5

Az első csapattal ezt a szempontot hagytuk a végére, mert alaposan el kellett gondolkodnunk rajta. A végén egyszerűen arra jutottunk, hogy ez a feladatmennyiség, tény, hogy nem kevés, de szerintünk pont optimális. Nem jön ki mindenki, mert ha kijönne, az egy könnyű szoba lenne, de véleményünk szerint a kezdőbbek számára is teljesen jó arányban van könnyű és nehéz feladat vegyesen, és a haladóknak is teljesen jó arra, hogy nagyjából kitöltse azt az egy órát. Viki fogalmazta meg, hogy optimális volt az egy óra, hogy még ki is élvezzük a feladatokat, hiszen mi még csak nem is siettünk, hanem helyenként csak örömködtünk, vagy visítoztunk, hogy ki közelítsen meg egy maszkos nénit, vagy másszon be elsőként egy sötétebb lukba. Nem kellett megszenvedni azért, hogy stabil idővel kijussunk. Tény, mi már elég szobát megjártunk, ettől függetlenül állítjuk, hogy kezdőbb csapatok is képesek lennének egy stabil idővel kijutni. Mazsi és Sasy adtak egy ponttal kevesebbet, ők úgy vélték, hogy egy kis tekerést vagy egy-két feladatot még elbírna, viszont én ezzel nem igazán értenék egyet. Ha ide tennének még feladatokat, mi és a hozzánk hasonszőrű megszállottak valószínűleg úgy is kijönnénk, de a kezdőbbek számára már kevesebb esélyt látnék rá. Ugyan nem teljes az egyetértés, de szerintem és a többség szerint is ez úgy lett jó, ahogy van.

Feladatok kreativitása

5	5	5	5

5	5	5	5

Mazsi volt aranyos, amikor ezt a szempontot értékeltük: „Fúúú, én nagyon akarok köcsögösködni, de nem megy.” Nem véletlen, hogy erre a szempontra mindenkitől maximális pontot kapott a játék. Fenomenális megoldásokat és feladatötleteket láttunk, lenyűgöző volt a változatosságuk, volt logikát igénylő, pepecselős, látványos, szinte minden, ami szem-szájnak ingere. Nem volt telezsúfolva a pálya lakatokkal, mindent igyekeztek egyedire kreálni, egyszerűen vették a fáradtságot, hogy valami tényleg nagyszerűt találjanak ki, és ez teljes mértékben át is jött.

Látványvilág

5	5	4,5	5

4,5	5	5	5

Hogy rögtön Kristóf véleményével indítsak: „A pokol és a mennyország közti differencia nagyon jól volt érzékeltetve.” Tojcsinak jelentett gondot kicsit, hogy véleménye szerint kissé alacsony költségvetésű volt a díszlet, de Kristóffal karöltve azonnal lehurrogtuk, miszerint úgy érezzük, kihozták a maximumot, mindegy, mennyi pénzből. Azok az apró kis pluszok, amikkel találkoztunk, azok mindennel felértek. Vikinek külön tetszett, hogy igyekezték hozni a hagyományos Mennyország motívumokat, nekem pedig a kicsit creepy hangulat volt igencsak tetszetős. Angyal jegyezte meg, hogy „Voltak még olyan felületek, ahol lehetett volna még fancy-zni, de annyi ötlet volt a látványvilágban, hogy megérdemlik az ötöst.” Egyedül Sasy érezte problémásnak, hogy szerinte a pokolban túl sötét volt, de ezt is azzal magyarázta, hogy érezte, hogy van ott valami jó látványelem, de emiatt nem látta rendesen.
Összességében minden szobában éreztük, hogy hol vagyunk, a hangulat és a látvány karöltve mindig meghozta az érzést, nagyon szépen volt minden egyes állomás megalkotva, alig találtunk kilógó elemet, őszintén szólva így hirtelen kedvenc „Don’t touch!” matricáinkra sem emlékszem, hogy egyáltalán lett volna bent, és borzongtunk, örömködtünk, csodálkoztunk, és ezt már nagyon régóta hiányoltam.

Összesítve tehát:

29,5	30	29	29,5

27,5	28	29,5	29,5

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

96,9 %

Feltámadva sokkal édesebb az élet mind a nyolcunknak, de nem csak ennek tudhatjuk be, hogy ezzel a százalékkal új TOP10-es lista első helyezettet avathatunk. Ebből a szobából az első csapattal úgy jöttünk ki, hogy „Hol tudunk ennél pontot levonni?” és az eredményből is látszik, hogy alig találtunk ilyen szempontot. Persze a Sasy-Mazsi páros kicsit szigorúbban értékelt, de ők se tudtak annyi pontot levonni az észrevételeikkel, hogy fenyegetve legyen az az első hely. Úgy véljük, hogy ezzel a szobával sikerült valami igazán jót alkotni, és így meg is nyerték a Kalózbarlang által 2014. február 27. óta tartott első helyet. Gratulálunk ezért nekik, és köszönjük az élményt!

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad, reméljük, meghoztuk a kedved hozzá!